Doleo ergo sum - irodalmi patográfiák

Dr. Cs. Varga István (Kapuvár, 1946. febr. 11.) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, főiskolai tanár. A győri Bencés Gimnáziumban szerette meg a nyelveket (latin, orosz, német, francia stb.) és az irodalmat, a nyelvtanulás fontos önképzési életprogram a számára. A debreceni egyetemen szerzett magyar-orosz szakos diplomát. Egyetemistaként három diákkörben (magyar és orosz irodalmi, valamint a nyelvészeti) vett részt. Három éven át igen eredményesen tanított az edelényi gimnáziumban. (Országos helyezett tanítványa volt.) Két éven át az MTA Irodalomtudományi Intézet középiskolai tanár-ösztöndíjasaként Béládi Miklós vezetésével végzett kutatómunkát.

Öt éven át az egri tanárképző főiskolán aktív kutatói, oktatói és szervezői munkát végzett, országos hatáskörű szakmai ismeretterjesztő tevékenységet folytatott. (Németh László Diákkört szervezett, egyik tanítványa OTDK-n első helyezést ért el.) 1978-tól 1984-ig a debreceni egyetem orosz irodalmi tanszékének oktatójaként, Iglói Endre vezetésével több hazai és nemzetközi russzisztikai és szlavisztikai konferencia szervezésében vett részt. Végigtanította az orosz irodalomtörténetet és művelődéstörténetet.

1974-ben egyetemi doktori címet, 1984-ben kandidátusi, 1995-ben pedig PhD tudományos fokozatot szerzett. 1999-től habilitált főiskolai tanár. 1978-ban – Bencédy József hívta át a debreceni egyetemről – a TFK Irodalomtudományi Tanszékére. Az összevont Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéket vezető Bencédy József helyetteseként, majd az önállóvá vált Irodalomtudományi Tanszék tanszékvezetőjeként különösen a tudományos kutatói munkában, a publikációs lehetőségek bővítésében, szakmai címek és fokozatok megszerzésében, valamint a szakmódszertani munka színvonalának emelésében, a vezetőtanárok ügyének felkarolásában vállalt és végzett fontos szerepet. Végigtanította a főiskolai magyar irodalomtudományi képzés szinte minden szaktárgyát: régi magyar és világirodalom, bevezetés az irodalomtudományba, verstan, esztétika, XX. századi magyar és világirodalom, határainkon túli magyar irodalom.

“Tejtestvérek” címen MTA kutatási programot irányított a Németh László-életmű fontos kérdésköréről, amelyben részt vett Grezsa Ferenc, Monostori Imre, Ivan Mehela stb. és a Tanszék több munkatársa. Az Irodalomtudományi Tanszék és más tanszékek több oktatóját is eredményesen támogatta a publikációs és a szakmai-tudományos kutatómunkában: Druzsin Ferenc, Komoróczi Emőke, Madarászné Marossy Ágnes stb.

Egyetemek, főiskolák irodalomtörténész kutatóival, napjaink kulturális, irodalmi életével régtől fogva szoros kapcsolatot tart. Kapcsolatteremtő tevékenysége révén jött létre szoros kapcsolat az Irodalomtudományi Tanszék és a Magyar Írószövetség, általában a kortárs írótársadalom között. A TFK-n töltött 17 év során, anyagi támogatás nélkül, tanszéki magánszervezésben több vendégelőadást hallgathattak diákjai: Babus Antal, Bánhegyi Miksa, Bata Imre, Bertha Zoltán, Bíró Zoltán, Bodnár György, Czine Mihály, Domokos Mátyás, Csűrös Miklós, Görömbei András, Grezsa Ferenc, Gyurkovics Tibor, Fodor András, Imre László, Jókai Anna, Kenyeres Zoltán, Király István, Kiss Ferenc, Kocsis Rózsa, Lator László, Márkus Béla, Monostori Imre, Nádas Péter, Nagy Gáspár, Nobel Iván, Petőcz András, Pécsi Györgyi, Medvigy Endre, Pomogáts Béla, Rába György, Rónay László, Sipos Lajos, Tornai József, Vekerdi László, Vidor Miklós stb. Karunk oktatói közül visszatérő vendégek: Erdélyi Erzsébet, Katona András, Madarászné Marossy Ágnes, Salamon Konrád, Serey Éva, stb.

1978-tól 12 éven át a miskolci Napjaink, 1984-től 8 éven át a tatabányai Új Forrás, 1986-tól pedig a hatvani Délsziget, majd pedig az egri Új Hevesi Napló szerkesztésében sikeresen közreműködött. 1990-től 1996-ig az egri Érseki Hittudományi Főiskolán teológusoknak, 1996-tól 1997-ig pedig hittan szakos főiskolai hallgatóknak ars sacra stúdiumot tartott. 1996-tól a Károli Gáspár Református Egyetemen négy szemeszteren át speciális kollégiumot vezetett Németh László életművéről és ugyanitt mindmáig szakdolgozatokat bíráló és záróvizsga-bizottsági feladatkört és vendégelőadásokat is vállal.

Jeszenyin-kutatóként kétszer volt Moszkvában és Leningrádban tanulmányúton. Szakmai kapcsolatokat tartott és tart fenn az Orosz Tudományos Akadémia szentpétervári intézetével, a Puskin Ház és a moszkvai egyetem, a konsztantyinovói Jeszenyin-múzeum kutatóival (Manujlov, Dokuszov, A. Sz. Mihajlov, P. F. Jusin professzorokkal stb.), a Jeszenyin-család leszármazottjaival (Alekszandra és Szvetlana Jeszenyina); a szentpétervári egyetem orosz irodalomtörténeti és finnugrisztikai tanszékével, az orosz írószövetség több tagjával interjút is készített (Szergej Zaligin, Sz. Volszkij, Gennadij Ajgi stb.); a fribourgi katolikus egyetem teológiai kara ars sacra tanszékével, a római Casa Balthasar intézettel, szoros szakmai kapcsolatot ápol bencés teológusokkal, tudós tanárokkal: Korzenszky Richárd, Nádasi Alfonz, Bánhegyi Jób, Bánhegyi Miksa, Jáki Teodóz, Barsi Balázs stb. Tevékeny és termékeny kapcsolatot tart szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági magyar írókkal. Oktató és kutató munkájában felhasználja az Internet lehetőségeit is. Saját honlapján elérhető több megjelent könyvének az anyaga, fontosabb publikációi, az oktatási követelményrendszerek, a vonatkozó kötelező és ajánlott szakirodalom jegyzéke, szakdolgozati konzultációval stb. kapcsolatos információk.

1985-től kezdve több nagydoktori és kandidátusi védésen opponensi, titkári, bizottsági feladatkört töltött be, például Grezsa Ferenc, Kocsis Rózsa stb. nagydoktori védésén, Madarászné Marossy Ágnes stb. kandidátusi védésén. Számos egyetemi doktori, kandidátusi és PhD-disszertációk opponensi feladatát vállalta az ELTE-n, a debreceni és a szegedi egyetemen is. (Például 2001-ben az ELTE-n Sipos Lajos habilitációs védésén (Babits: Timár Virgil fia, november 5.) titkári feladatkört látott el, PhD disszertáció opponense volt az ELTE-n Yi Jin-Min: Egység és válaszfalak. Közösségi kérdések Illyés Gyula prózai műveiben, a debreceni egyetemen pedig dr. Jobban József Lélektaniság és elbeszéléstechnikai párhuzamok Lev Tolsztoj és Arthur Schnitzler néhány prózai művében.) Szakmai továbbképzés szolgáló tanszéki könyvbemutató vendége volt például (1997. febr. 24.) a debreceni egyetem kiadványait, két könyvsorozatát bemutató Bitskey István; Szili József Arany János-könyvének megvitatásakor Csűrös Miklós (1996. nov. 29.), a NAT-kérdéskör megtárgyalásakor, a vezetőtanárokkal tartott tanácskozáson stb. A Tanszék oktatóival együtt tartott előadást azon az egész napos TFK-konferencián, amelyet Druzsin Ferenccel együtt szervezett.

Pomogáts Bélával az élen került sor 1989-ben egy Radnóti-konferenciára a TFK Irodalmi Tanszékén. Szergej Jeszenyin születésének centenáriumán (1995-ben) költők, műfordítók és Huzella Péter közreműködésével Jeszenyin-konferenciát szervezett Karunkon, és Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán is. Részt vett a Történelem Tanszékkel közösen szervezett kárpátaljai, majd pedig őrségi (Zágráb, Grác) tanulmányi kirándulásokon. 2001. október 2-án, (a könyvtár tanszékekkel együttműködve) eredményes tanulmányi kirándulást szervezett Egerbe…

Számos hazai és külföldi konferencián vett részt előadóként és szervezőként. A hazai és a határainkon túli magyar szakos tanártovábbképzés feladataiból derekasan kivette a részét. (Kassa, Rimaszombat, Révkomárom, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Arad stb.) 1993-ban a katolikus intézmények tanárainak tartott országosan szervezett továbbképzést (Budapest, Szombathely, Szeged, Debrecen, Eger.) Németh Lászlóról előadásokat tartott Sárospatakon, Felsőgödön, Csornán, többször is a Tokaji Írótáborban, Sopronban, Székesfehérváron stb. 1998-tól négy előadásból álló sorozatot tartott Németh László életművéről (Bp., Szent Margit Gimnázium, Veszprémi egyetem, Pécs, Mohács, Székesfehérvár, Gyöngyös, Miskolc, Debrecen, Hódmezővásárhely, Eger, Tihanyi Apátság – Tetőtéri Esték sorozat, Kecskemét stb. Előadást tartott Kölcseyről és a Himnuszról a szatmárcsekei református templomban és a pápai református templomban, Németh Lászlóról a hódmezővásárhelyi református “Öregtemplomban”. A Nemzeti Könyvkiadó országos tanártovábbképzésén előadásokat tartott Budapesten és Sopronban is. 2001. október 10-én az ELTE-n, október 17-én pedig a szegedi tanárképző főiskolán meghívott vendégelőadóként tartott előadást negyedéves hallgatóknak.

Többször (rádió)interjút adott munkásságáról (Felsőoktatási Szemle, Miskolc, Eger, Székesfehérvár, Győr, Pannon Rádió; Katolikus Rádió, Eger; napilapokban megjelent interjúk: Kisalföld (három alkalommal), Heves Megyei Népújság, Heves Megyei Hírlap, Észak-Magyarország, Déli Hírlap, Veszprém Megyei Napló stb.) Németh László emléktáblát avatott Balatonfüreden (1981.szept. 11.); Martinkó András Általános Iskolát avatott a névadó szülőfalujában, Szuhogyon (1996); Kalász László Általános Iskolát avatott Múcsonyban (1999) stb.; Kalász László emlékfát ültetett és emlékbeszédet mondott a Tokaji Írótáborban (2000) stb.

Németh László és a főképpen a XX. századi magyar költők és írók (József Attila, Radnóti, Pilinszky) életművének külföldi, főképpen orosz, német, francia és angol nyelvű recepciójával is foglalkozik. Az irodalom és a “tesvérmúzsák” kapcsolatát, az esztétikai és szakrális értékek jelentőségét (képzőművészet, zene, színház, filmművészet stb.) tudatosítja kutatóként és oktatóként is. Könyveinek megjelenését élénk és kedvező kritikai visszhang fogadta. A Magyar Írószövetség képviseletében, Makai Imrével együtt vett részt és tartott előadásokat az orosz kereszténység felvételének ezeréves jubileumi ünnepségein, Moszkvában és Novgorodban. Orosz és magyar nyelven előadásokat tartott a pétervári egyetemen, a finnugrisztikai tanszéken. Genfben (2001. május 10, a Kodály Intézet díszterme) Németh Lászlóról tartott előadást. 1991-ben Grezsa Ferenccel társelnökként, 2001-ben pedig egyedül töltötte be a Németh László középiskolai pályázat bíráló bizottságának elnöki tisztét.

Főbb művei: Találkozások Jeszenyinnel. (Európa Kiadó, 1981.); Jeszenyin világa (Európa, 1986.); Utak és távlatok, Miskolc,1986.; Tanújelek. Tanulmányok Németh Lászlóról (Magvető, 1987.); Szent művészet. Tanulmányok az ars sacra köréből. Bp., Xénia Kiadó, 1994.; Hevesi és borsodi tájhazában. Miskolc, 1997. Költő a Bódva-völgyben. Pályakép-vázlat Kalász Lászlóról. Edelény, 1998. Kölcsey Ferenc: Hymnus. Bencés Almanach. 1998. 151-204.; Szent művészet II. Tanulmányok költészetünk szakrális vonulatából. Eddig 30 megjelent könyvet szerkesztett és lektorált. Tanulmányokat publikált német és orosz nyelven. 1996-ban Franciaországban és Olaszországban, 1997-ben az USA-ban (New York, San Francisco stb.), 1998-ban Angliában (London, Oxford, Stratford stb.), 2000-ben Svédországban és Finnországban, 2001-ben Svájcban (Genf) vett részt önköltséges tanulmányi úton. Tapasztalatairól útijegyzeteket publikált.

Napjaink, az Új Forrás és a Tiszatáj szerkesztősége is nívódíjjal jutalmazta munkásságát. 1995-ben Eger irodalmi díjával tűntették ki. Edelény Kultúrájáért kitüntetésben részesült. A Magyar Írószövetség, a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség, a Magyar Hungarológiai Társaság tagja, a Németh László Társaság alapító tagja és titkára, a Tokaji Írótábor kuratóriumának, a Szláv Történeti és Filológiai Társaságnak tagja, és az Oroszország Népeinek Történeti Sorozat szerkesztőségének munkatársa. Számos kritikus és irodalomtörténész pályájának elindítója, jónéhány író és költő felfedezője, segítője. Tanítványai közül többen dolgoznak kulturális életünk különböző fontos területein. Kortárs költőktől -- Fodor Andrástól Cseh Károlyon át a csuvas-orosz Gennadij Ajgiig – több, személyre szólóan neki dedikált vers jelent meg nyomtatásban. Az ELTE 1997-ben Pro Universitate kitüntetésben részesítette. A Csuvas irodalom magyarországi kutatásáért, fordításáért, népszerűsítéséért a Csuvas Írószövetség Vaszlej Mitta-díjjal tüntette ki.

(http://www.arssacra.hu/Egyeb/Szakmai-Eletrajz.htm)

Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. –) orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora. Tanulmányait a budapesti cisztercita gimnáziumban és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte. 59-től az Országos Közegészségügyi Intézetben a Humángenetikai és Teratológiai Osztály munkatársa lett. Mellékállásban a János Kórházban dolgozott, 1973-ig mint a szülészeti osztály családtervezési tanácsadója, majd 1973-tól főorvosként vezette a humángenetikai és teratológiai laboratóriumot (1984-től osztályt). Ekkor lett a WHO központ igazgatója is^.

1973 óta végez genetikai tanácsadást. 1984 után egy időben az ENSZ Egészségügyi Világszervezeténél (WHO) dolgozott. Kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemiológia. Kiemelkedő szerepet vállalt a genetikai ismeretterjesztésben. Hat televíziós sorozat szerkesztő-műsorezetője volt. Ő alapította Budapest XIV. kerületében a Családtervezési Központot. Számos tudományos társaság tagja.

1996-98-ig a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt, innen ment nyugdíjba. Létrehozta a veleszületett rendellenességek országos nyilvántartását, bevezette a genetikai tanácsadás szervezett módszerét, elsőként írta le számos veleszületett rendellenesség előfordulási sajátosságait, kidolgozta az optimális családtervezési modellt. Ma is az egészségmegőrző és genetikai tanácsadás népszerűsítője.

1997-ben perbe fogták Gáti Mariann és társai magyar–amerikai örökbefogadási bűnügyében. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla egy pontban bűnösnek találta és kétszázezer forint pénzbüntetéssel sújtotta.Ügyéről könyvben is beszámolt.

Ide kapcsolódó művei

Költők, gének, titkok (2000)
Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? (2001)

(Wikipédia)

Doleo ergo sum - irodalmi patográfiák

2013. január 17., csütörtök

Betegségek

A téma kutatói 3. - Dr. Cs. Varga István

A téma kutatói 2. - Kiss László

A téma kutatói 1. - Czeiczel Endre

Ide kapcsolódó művei

2013. január 16., szerda

Irodalmi patográfia